Én meg a 220

Gyanútlanul elbotorkálsz a rendelőbe a reumatológus által előírt fizioterápiára. Szorongva ülsz a kezelő előtt, majd felvillan a kijelzőn a te időd. 17:40. Felpattan nyolc-tíz ember és egyszerre bevonulnak. Eltöprengsz, vajon mi folyik odabenn, amihez ennyi ember kell. Ám ekkor kiszól egy hang, hogy ugyan szíveskedjél már te is befáradni. Hirtelen elzsibbad a tarkód, de azért befáradsz.

Beküldenek egy elfüggönyözött fülkébe. Megszabadulsz a lábszáradra rászoruló farmertól, s utasítanak hogy feküdj hasra. Mivel ilyesmit közel 20 éve nem bírtál már kivitelezni, a kínok kínját állod ki, de megteszed. Szétrágod a szád az idegtől, mert gőzöd nincs, mi vár rád. De ami késik, nem múlik. A kezelést végző ápoló minden előzetes értesítés nélkül a hátadra dob egy tűz forró, Lidocain-nal átitatott vizes törölközőt. 

Ekkor fájdalmadban felsikítasz, amitől szerencsétlen pára bepánikol. Nincs idő mélázni, mert pillanatokon belül mindenféle elektródákat csatlakoztatnak a derekadra és a bal bokádra. De mivel az ápoló már kellőképpen ideges, elfelejti levenni a fokozatot a gépről, és ezerrel beléd vezeti az áramot. Ismét felsikoltasz, de meglepetésedre ettől nem te kezdesz könnyezni, hanem ő. Te csak elmormolsz halkan egy Smá Jiszróél-t, s miközben halkan megszólal a fejedben Mozart Requiem-je, már csak az jár az eszedben, hogy kurvára nem kellett volna idejönni agyon baszatni magad a 220-szal. Mindezt megspórolhatod magadnak, ha otthon csendben bedugod a nagylábujjad a konnektorba. 

Tizenkét perc múlva lekászálódsz az ágyról, a bokád pecsenye vörös egy tíz centis sávban, mintha bedugtad volna egy genetikailag módosított, túl burjánzó csalán bokorba. Hogy miként jutsz vissza az otthonodba, magad sem tudod, de valószínűleg hazarángatott a váltó áram, ami azóta is itt cirkulál benned, mert a búrád sajog, szédülsz, és időnként pukkan egyet hangosan a bal füled az elektromos kisüléstől.

Nos, ebből a mókás programból még kilenc hátravan, és mivel tudod, hogy átok ül rajtad, biztos lehetsz benne hogy minden alkalommal történni fog valami hasonló.

Minden esetre te és a reumatológiai személyzet nem készültetek fel kellőképpen egymásra. Előtte kellett volna váltani pár levelet, hogy helló, mizu, hogy van anyád...meg ehhez hasonlók. Úgyis van itthon néhány szép bélyeged, amit szívesen feláldoztál volna az ügy oltárán. 

A tanulság csak annyi,hogy, amint a mellékelt ábra mutatja, ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni.