Mosási útmutató (balról jobbra)

1. Mérjük meg magunkat. Ha 5 kilónál nehezebbek vagyunk, ne mossunk.
2. Nyomjuk be az első gombot, közben hangosan ejtsük ki az "E" hangot.
3. Nyomjuk be a második gombot, és vágjuk ketté a mosógépet. Ehhez használhatunk lombfűrészt, húsvágó bárdot, fejszét.
4. Nyomjuk be a harmadik gombot, majd zuhanyozzunk le.
5. Ezt követően igyunk egy kisebb lavórnyi vizet.
6. Fél szemünkkel kacsintsunk rá a Whirlpool feliratra, ezzel egy időben hulahopp karikázzunk.
Itt jön az aprólékos rész. Kezdjük el tekergetni a tekerentyűt.
1. A stop gombról indulva, először fogyasszunk el egy articsókát.
2. Eresszünk a hordóból egy kanna bort, majd igyuk meg.
3. Ezt rögvest hányjuk vagy fossuk ki, a végtermék fölött többször lengessünk meg egy libatollat.
4. Rövid szünet után fogyasszunk el egy, az előzőnél nagyobb articsókát, majd rögvest egy harmadikat, ügyelve rá, hogy az már mindenképp rügyezzen a közepén.

5. Öltsünk magunkra egy fekete pólót és egy fehér vasalt inget, szigorúan gomboljuk be nyakig.
6. Együnk meg ismét egy articsókát újabb kanna borral.
7. Ha ez nem elég, igyunk rá még egy kannányit.
8. Annak érdekében, hogy ne hányjuk ki, lengessük meg újfent az előző libatollat, ha csak az bele nem esett korábban a hányadékba. Ha igen, vegyünk elő egy újat, és azt lengessük.
9. Tegyünk a fejünkre egy sötét kék turbánt.
10. A korábbi kis lavórba eresszünk vizet, ezt gyengéden lötyköljük egy darabig.
11. Ekkor tartsunk 5-10 percnyi szünetet, mondjunk el egy imát.
12. Ha ezzel végeztünk, vegyünk egy zuhanyt, közben fogyasszunk el egy brióst.
13. Ismét tartsunk 5-10 percnyi szünetet, és együnk meg egy kakaós csigát is.
14. Igyunk rá egy pohár vizet.
15. Fogyasszunk el még egy kakaós csigát, aztán rögvest egy brióst is.
16. Ha ezzel megvagyunk, megint csak hányjuk vagy fossuk ki az egészet,

Ezzel a munka dandárja meg is van. Ennek örömére kétszer hangosan ejtsük ki az "A" hangot", majd kiáltsuk hangosan: klassz! Jelezvén ezzel, mennyire boldogok vagyunk, hogy kis híján vége a procedúrának.
Ezt követően a két jobb oldali tekerentyűt kezdjük el csavargatni, amíg ki nem adja a megfelelő Grabovoj számot, közben nyissuk ki a csapot. Vagy zárjuk el. (szabadon választott) Eztán olvassuk fel hangosan az AWT 8855/ - 800 feliratot, biztos,ami biztos, hiszen újra hányni illetve fosni kell mennünk.
A vashiányosok végül nyalogassák kis ideig a rozsdás részét a gépnek.
Kész. Sok sikert!

Hogy mi jár még a fejemben? Nem az egyszer használatos műanyaggal van a nagy baj, meg hogy a marhák szétfingják a bolygót, a tevék meg fellefetyelik a vízkészletet. Addig vagyunk kurva nagy bajban, amíg ilyen küldetéstudatos kapitális pszichopaták, mint Kanyé West, ez a kurvára kibaszott nagy rap művész a cölöp nejével, aki abból él, hogy cölöp,..szóval, addig vagyunk bajban, míg ez a Kanyé gyerek valóra válthatja a fenyegetését, hogy ő lesz az USA elnöke, és akkor fogkrém- és dezodormentes övezetet csinál Ámerikábul. Ilyenkor úgy felszalad a szemöldököm, egészen konkrétan a tarkómig, mert naiv módon mindig asszem, hogy engem má nem lep meg semmi. És de sajnos, de...

..És most már nekem is küldetéstudatom van. Negyven éves koromig fingom nem vót, mi akarok lenni, ám akkor rájöttem, hogy kriminálpszichológus. Úgy voltam vele, hagyjuk a picsába, minek már a felhajtás. Most, hogy elmúltam ötven, pontosan tudom, hogy az álommunka számomra a mesterlövészet. Igen, az leszek. Grátisz, hobbiból kilövöldözök minden félkegyelműt. És kedves klímahisztérikusok! Ha úgy érzitek, hogy az segít, akkor egyesével leszedem az összes szarvasmarhát meg tevét is, csak hogy a Főd Annyának Főd Annya megmaradjék. Tudom ajánlani megtekintésre a "Történelemformáló éghajlat-változások" című remek dokumentumfilm-sorozatot a Viasat History-n. Pl megtudhatjátok, hogy lett a barnából jeges medve. Big deal. Majd most visszabarnul, bassza meg. Amúgy az nem zavar benneteket, hogy Afrikában, Indiában, stb, emberek milliói halnak éhen, szomjan, gyógyszer és orvosi ellátás híján egyébként könnyen gyógyítható betegségek tizedelik őket? Az nem zavar benneteket, hogy gyerekeket dolgoztatnak halálra gyémántbányákban, adnak el ezer számra szexrabszolgának, hogy teljes népcsoportokat irtanak ki más népek a hatalomért, a pénzért, a földterületért, az ásványi kincsekért, vagy csak úgy. Igazatok is van, fosni rájuk. Legjobb, ha őket is lelövöldözzük a gecibe, oszt levan a gond. És akkor lehet tovább picsogni a jeges medvék meg a pandák miatt. Egyéb óhaj, sóhaj, kérés, panasz, kívánság? Állok rendelkezésre, nekem már nincs veszítenivalóm. Addig szóljatok, amíg nagylelkűségi rohamom van!

 Azt is tudom, kit szedek le legelőször. Hát, téged, te négy diplomás, kéccer doktorált történész-politológus, értelmiségi bölcsész, egyetemi docens, a történelem tudományok kandidátusa, te, agyember, te! Hogy súlyos cukor-tűdő szívbeteg létedre két éves óvodásként rinyálsz a nápolyiért, mint egy hülye gyerek. Attól, mert kétszer lejöttél a lélegeztetőről, harmadszorra nem fogsz, te istenbarma. Az elmúlt húsz évben nyolcvanszor mentettem meg az életedet, harminc kilót fogytam melletted, és cafatokban lóg az összes idegszálam. Te gyogyós, túl művelt  óriáscsecsemő! Könyörögd vissza magad valamelyik előző nejedhez! Bármelyikhez! Tudnám javasolni pl Irina Sesztalovát, az első szerencsés befutót. Biztos tárt karokkal vár Moszkvában. Majd ő ad neked olyan nápolyit, hogy attól koldulsz. Az ukrán, vagy hansi-mansi, vagy mifaszom nemzetiségű egykori lafancod nem fog veled húsz évig szarakodni, elás bazmeg élve Csernobilba valamelyik beton szarkofág alá a picsába, oszt cső. De ha nem, én lőlek homlokon a távcsövessel, aztán bevonulok az IMEI-be tíz év kényszer-gyógykezelésre, alig várom, még a pszichopata gyilkosok között is jobb lesz. Legalább napi 2 óránál többet alhatok. De előtte még feldarabollak a húsvágó bárddal, barátom, kosárkákba raklak, oszt leúsztatlak a Dunán a Fekete Tengerig. És én leszek Lédererné. Hogy az aszfalt szakadt vóna be alattam, mikor először megláttalak! Most pedig megyek, oszt bebaszok, mint az állat. Ha találok valami lőrét a mosogató alatt. Te fasz!

"Csak egyszer lehetnék olyan bátor, hogy végre én is felmenjek arra a hegyre, ahonnan még a tévétornyot is látni, hogy azután rögtön elinduljak tovább, a két éve megálmodott, vagy elképzelt tóhoz, gázolva a tél után sem elrohadt avar hulladékában, csak egyszer mernék megállni a csupasz fák között, felnézni a kiüresedett égre, előkaparni a dzseki zsebéből a száraz zsemledarabkát, a savanyú cukrot, és közben beszélgetni a madarakkal, a halottakkal, akik mindig ott vannak mellettem. És elmondani mindent, hogy mi történt tegnap, hogy mit várok holnap és holnapután,, hogy milyen az idő, hogy itt mekkora a tavaszi sár, csak egyszer érkeznék meg oda, ahonnan már mindenki hazament, elment minden jármű, ahol nem tudom megnézni az időt, mert az órám régen megállt, csak egyszer álldogálnék egész éjszaka a bezárt buszpályaudvar előtt, és nem tenném fel magamnak azokat a furcsa és megválaszolhatatlan kérdéseket, hogy miért várakozom még mindig, és éppen itt, amikor már régen elindult az első, a hajnali busz valahová vissza, lefelé..."

"Most már nem segíthet az sem, ha mindörökre ott maradok, ahová éppen álltam, hiába, most már az sem segít, ha többé soha nem mozdulok innen el, nem nézek sehová, nem nyitom ki a szemem, már nem segíthet, ha nem beszélek, ha nem mondok ki egyetlen szót sem, ha csak arra gondolok, hogy nem akarok senkinek semmit elmondani, mert tökéletesen mindegy, hogy érti-e valaki, amiről nem beszélek, most már az sem segít, ha mindörökké, örökkön-örökké csak ott álldogálok a nagyszobában a hideg cserépkályha előtt, mindegy, hogy milyen tűz lángol és alszik ki, milyen csillagok robbannak szét a pillanat örökké tartó buborékában a kályha előtti kopott szőnyegen, az sem érdekes, milyen bátran sírom el magam a 25-30 évvel ezelőtti dolgokon, már nem segít, úgysem segíthet többé senki.

Milyen volt meghalni, mondd?"

(K.Z.emlékére)