A sáska ül hosszú, méla lesben. A kaucsukfa mellett, a falon.
Tíz centis. Fűzöld. Lény. Hatalmas lábakkal.
Elmúlt éjfél.
A három nő, észlelve az állatot, eszét vesztve, sikítva, egymást halálra tiporva rohan ki a szobából. 
Anya beront apa szobájába, aki épp a lélegeztető gép maszkjának zsinórját próbálja kibogozni. Fél órája. Zéró eredménnyel.
Anya kis üveghangon vonít: Gyere azonnal! Gyere azonnal! Sáska, sáska, sáska, meg kell fogni, meg kell fogni, meg kell fogni!
Apa rezignáltan felnéz. - Ne üvölts! - sóhajt mélán.
Feltápászkodik, félig kómásan a bevett esti gyógyszerektől, meg a 40 egységnyi inzulintól, amivel belőtte magát, hogy ne patkoljon el éjjel.
Lassan betámolyog a gyerekszobába.
Negyed egy.
Apa aszongya, papírzsepit kér, azzal majd ő fajinul elkapja. 
Anya a teljes idegösszeroppanás szélén. Erősen hyperventillál.
Leánygyermek beront a klotyóba, magára vágja az ajtót.
Vendég gyermek becsavarodik a szekrényajtón lógó fürdőköpenybe.
Apa áll hosszú, méla lesben, óvatosan közelít sáskához, aki az utolsó pillanatban arrébb ugrik.
Apa közli, ő megy aludni most már. 

A három nő egy emberként veti rá magát, és tuszkolja vissza a szobába. Bezárják apát. Apa kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, elvesz az asztalról egy barackot, komótosan enni kezd.
Anya hisztérikus állapotban rángatja, álljon fel, s cselekedjen férfiként.
Apa rezignáltan sóhajt. - Ne üvölts!
Próbálja meglelni sáskát. Anya felemel egy hófehér parókát, mit ad az ég, épp azon mászik felfelé lassan araszolva a szörny. Anya fejhangon ordít: Fogd meg, fogd meg, fogd meg! 
Apa elvéti. Anya eldobja a parókát, sáska berepül a galériaágy alatti dzsumbujba.
Fél egy.
Apa közli, megy aludni. Felkap az asztalról két pogácsát.
Leánygyermek megfenyegeti, ha most kiteszi a lábát a szobából, azt nagyon meg fogja bánni.
Apa rezignáltan sóhajt. - Ne üvölts!
Visszaül a kanapéra.
Sáska 5 perc múlva előmászik, a három nő őrjöngve mutogat apának. - Ott van, ott van, kapd el!
Apa elvéti. Sáska felmászik a galériaágyra. 
Tanakodás, ki menjen fel lezavarni. Apa kiesik, széttörik alatta az ágy. Anya közli, kizárt, hogy ő felmenjen.
Vendéggyermek hősként szedi össze magát, pulcsit magára öltve felkúszik, megleli sáskát, aki kényelmesen terpeszkedik az egyik párnán. Gyermek lehajítja a párnát a zongorára. 
Sáska berepül a szekrény alá.

Apa közli, ő megy most már aludni. Anya közli, ez esetben agyon veri őt a partvissal. Apa rezignáltan sóhajt. - Ne üvölts!
(Szomszédok csoportos öngyilkosságra készülnek.)
Sáska lassan araszolni kezd felfelé a szekrény lábán.
A három nő sokkos állapotban, kimeredt szemekkel nézi, immár némán, ám annál hevesebben mutogatnak apának, ott a rém.
Apa feltápászkodik. Leveszi 43-as papucsát, lesújt sáskára.
Sáska kimúlik.
Háromnegyed egy.
Apa papírzsepit kér.
Anya kételkedik. - Mutasd a tetemet! Tudom, hogy kamuzol. Csak azért mondod, hogy kinyírtad, mert aludni akarsz. Hát addig nem fogsz, míg el nem intézed a dögöt!
Apa rezignáltan sóhajt. - Ne üvölts!
Megmutatja a zsebkendőt, melyben ott fityeg a szétmállott tetem.
Anya hisztériás rohamot kap, az összes szőrszála az égnek áll, rázza a hideg, meg a zokogás. - Azonnal húzd le a vécén. Hatszor!!!!
Apa kitotyog. Sáska eltűnik a kanálisban. Apa elfogyasztja a korábban megszerzett pogácsákat. 
A három nő próbál lehiggadni. Zéró eredménnyel. Rázkódnak a sokktól. 
Egy óra.
Apa nyugovóra tér. Búcsúzóul még megjegyzi: Elmebeteg, hisztis némberek. Majd horkolni kezd, mint a bakonyi vaddisznó.
A három nő rettegve próbál aludni. Ki tudja, hány állat mászott még fel a nyolcadikra éjszaka.
Sáska teteme lassan úszik a csatorna vizének tetején.