Hát, itt vagyok, drága kicsi csillagbogárkutyám, kis Piktor, Te!

Ha tudnád, mióta készülök, hogy elmondjam szerelmem rejtett csillagrendszerét, meg hogy mi bántott hazafelé menet.

Itt az idő, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie.

Tudod, én erőlködtem, tanúm rá az ég, hogy a szimpátia egyetlen halvány atomtöredékét kicsiholjam irántad magamból (mert hát mégis csak egy embernek látszó tárgy vagy te is), de még egy nyüvedt, fikarcnyi kvark sem jött össze.

Tudom, én vagyok gonosz, hisz ki az az elvetemült, aljas féreg ma ezen a világon, aki ne rajongana érted vakon. Az a beteges vízióm támadt, hogy talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem (..érted?).

Ha van pár perced egy piti, halandó szimbolista trombitás nyöszörgéseit legalább kutyafuttában átolvasni, akkor alázatosan elrebegem, mi képezendi úgymond a problematika mikéntjét.

Nehéz helyzetbe hoztál minket, minden magyarok leggigászibb csodalénye. Te elmebajnokok igaz gyöngye.

Hirtelen dobtál minket a mély vízbe, midőn végtelen kegyelmed és bőkezűséged által ily sebesen begyűrűzött ide a Kánaán. (Itt jegyzem meg, hogy megvilágosodtam ám. Tudhattuk volna, mi balga nép, hogy te, és csakis te lehetsz Mózes és Józsué egyetlen méltó utóda, mitöbb, kettejük közös reinkarnációja, hisz neked ehhez nem kellett 40 év, csak nyóc. Ez az elmúltnyócév, tudod...)

A pozitív katarzis is nagy teher az ilyen apró porszemeknek, amik mi vagyunk a lábaid alatt (emlékeztetőül: az ókorban a zsidók mondották ezt vala az nagy fáraónak, midőn elibé járultak), szóval, hogy szavamat ne feledjem, nekem e pozitív katarzis hatalmas súlyától tegnap leszállott mindkét vesém, így most nagy valószínűséggel kis ideig a fajanszon fogok ücsörögni (úgyis ócsóbb lett a vízdíj), nehogy összevizeljem magam, miközben épp egyfolytában vezetem magamat visszafelé a munkának az világába. Hisz hamarosan, mint tudjuk, egyetlen munka nékül lézengő lumpen proletár (régebben KMK) nem lesz kies kis hazánkban, hisz tevékenyen járulsz hozzá ahhoz is, hogy ez a ritka faj mielőbb kipusztuljon itten, Mária Országában.

Ó, te szent ember! Minek nevezzelek?

Elmémet elhomályosítja a végtelen hála, de majd kiülök egy csillámló sziklafalra (rögvest, amint  a veséim visszaállanak rendeltetésük szerinti munkarendbe), s amint homlokod fényét villantja minden levél, egyszer csak, mint egy égő csipkebokor, úgy fog előttem lángolni a NÉV, mellyel téged illetni merészelhetlek.

Itt árulnám el azért azt a tényt, hogy te vagy az én titkos múzsám. Rólad zümmögök a szélben, érted leng, lobog lelkem lángolva a légben. (Ez utóbbi alliteráció volt, ha esetleg bokros teendőid közepette elfelejtkeztél volna ilyen mocskos, kultúrával kapcsolatba hozható fogalmakról.)

De nem szaporítom feleslegesen tovább a szót. Tudom, az időd drága. Ekkora órabérre nekem nem futja.

Elmondom, mi van, te Rudapitekusz. Te Seuso Kincsek Megmentője. Te Felcsuti Fekete Gyémánt. (Nemtom, rémlik-e, mit neveztek fekete gyémántnak a bányászok annak idején, mikor még volt nekik hol dolgozni.)

Ja, bocs! Dolgozni azt jelenti...tudod mit, ennek nézz utána te az értelmező szótárban.

Szóval az van, hogy a nép, az istenadta nép, ami még egyelőre oly boldog, mint a barom, egyszer lerugdal téged az általad méltatlanul bitorolt trónról. És akkor mész a seolba. Ott fog pörkölődni a vérvörös valagad, míg az univerzum tágul. Már pedig az tágulni fog az idők végezetéig (mert te így rendelkeztél), hacsak be nem üt az Armageddon. (Emlékeztetőül: Har Ha'Megido. Az a hegy, mely egyébként sajna nem a Kárpátoknak az tágas medencéjében található, ahol az egykoron elbukott angyalok egyszer csak váratlan hirtelenséggel visszatérnek, és elveszejtik a világot)

De addig is, míg ez elkövetkezend, vonujjá má vissza a svájci elme, gyógy és intézetedbe, ahol saját magadat szoktad időnként, sajnos nem elég gyakran, kiheverni! De ezúttal ki ne gyere!!!

Szivesen elkísérlek. Két gyógyszerosztás között majd piros pacsit játszunk. Csak én nem az enyves kezedet fogom püfölni, hanem azt a csökött búrádat, míg el nem feketedik. Legalább elhalványul végre az a lézer sugár, amit a degenerált toboz mirigyedből lövellsz felénk folyvást, te félkegyelmű.

Tudod, azt mondják, aki fél az esőtől, az mindentől fél. (Nemtom, ez most hogy jön ide, mert már elsorvasztottad az agyamat.) Az a helyzet, hogy ez egy ősi makabeus sámán rigmus, ma is ezt óbégatják a zsidók a Negevben, mikor égi áldásért rimánkodnak. De mindég csak az a kurva manna jön. Tavaly is hónak nézték, oszt behintették sóval még a helyét is. És mindez azért, mert hiába várják a megváltót, senki nem tájékoztatta őket, hogy hol kell keresni. Hát, persze, hogy itt. Tudtam, hogy tudod. Csak még ők nem tudják. Addig jó nekik.

Nos, tehát...

Tudnod kell, arany tündérmókusom, hogy amit az elmúlt néhány évben műveltél, az pusztítóbb volt minden pestisjárványnál, ami valaha is végig söpört a Földön. Kis mértékben fejlett országokban ezért már rég agyon vertek volna. Hatszor. Naponta. Vannak zugai a Földnek, ahol sokkal kevesebbért is ölnek. Na, oda menjél már légyszíves, de olyan kurva gyorsan, mint az El Nino.

Végezetül, engedd meg nekem, te tulok, hogy egy gyerekkori barátom kedvenc mondását idézzem: Marx hatyél mir. Lenyin szkazal, ucsityszja, ucsityszja, ucsityszja. (Ugye, még emlékszel? Bármennyire is próbálod feledni, hogy valaha beszélted ezt a nyelvet. Bár, gondolom, mostanában a latin betűk kivételével kizárólag rovás írást olvasol. Pedig ahogy a dolgaid állnak, jó lesz előkapni a pénzkupacok alól a Hadrovics-Gáldit, csak hogy a transzszibériai expresszen, útban Kolima felé, legalább egy pohár vizet tudjál majd kérni.)

Szóval, az utóbbi (segítek: tanulni, tanulni, tanulni) neked jócskán megadatott, ingyé, de te nem éltél ezzel a lehetőséggel. Elbasztad, mi meg szívunk.

Te is, csak te még nem világosodtál meg. Emese álma szálljon rád, te turulgané!

Epekedve várom, mit hoz a holnap, hogy mit bírtok még kipréselni a beteg elmétekből. Ennyi degenerált hülyéből a Kínai Nagy Falat újra lehetne építeni, oda elmennétek cölöpnek. Kétszer körbe érnétek a Földet.

Zárásképpen zümmögök neked egy régi kedves altató dalt...

"Hejj, te bunkócska, te drága! Hejj, te eleven fa gircses-görcsös áága, te dráága! Segíts most!"

Remélem, jól alszol.

Egy élmény volt hozzád beszélni.

Maradok örök híved...