Budapest, reggel 7:30, csúcsidő. Próbáltam volna mielőbb haza vergődni. Persze, hogy a 3. tömött villamosra sem fértem fel. Jön a következő, szintén dugig van. Na, gondoltam, erre felszállok, ha az ég a földdel ér is össze. Fellépek a lépcső szélére, kérdem amúgy parasztosan, ahogy szoktam volt, hogy nem lehetne-e hangyafasznyit beljebb menni esetleg. Előttem egy illuminált úriember rögvest megfelelt kérdésemre: Hova a faszba má? Hát, mondom, azt én nemtom, de sürgősen el kell jutnom az orvoshoz, mert kiújult a TBC-m, oszt mindjárt vért köpök. Néhányan pánikszerűen leugrottak a járműről, így aztán sikerült a lépcső tetejéig nagy nehezen felnyomakodnom. Hát nem vagyok leleményes? Szerintem de. Szeretlek BKV!