Egy rég elhangzott hosszú beszélgetés vége..
- Ne félj, Anyu. Ha sikeres zenész leszek, veszünk egy házat. Nem kell, hogy nagy legyen. Lesz benne egy versenyzongora meg egy kényelmes hintaszék, amiben nem fáj többet a hátad. Te gondozod majd a datolyáidat, én pedig minden este játszok neked a zongorán. Talán még apa is élni fog. És akkor kiülhet esténként a diófa alá, ahogy mindig is szerette volna...
(..hiszek neki..)