Leendő munkavállaló hosszas várakozás után bejut a vizsgálóba. Kissé kóvályog az éhségtől.
Orvos gyanakodva nézi.
Vérnyomás: 100/60, pulzusszám: 110
Doktornő sandán rápillant, majd átszól a szomszéd szobába Gézának.
Leendő munkavállaló agyán egy pillanatra átfut, hogy Géza a patológiáról érkezett, és ő perceken belül egy tepsin fetrengve a hűtőkamrában találja magát. (Esetleg benn tartják az elfekvőben.)
De nem. Géza kardiológus.
Sztetoszkópjával sokáig szöszmögve negyvenszer hallgatja meg minden szögből a szívverést.
- Ritmusos szívhangok? - rebegi elhalóan.
- Mondod, vagy kérdezed? - kérdi rezignáltan a doktornő.
- Mondom? - felel bizonytalankodva Géza.
Doktornő gyilkos tekintettel méri végig Gézát. Géza ideges.
Leendő munkavállaló érzi, hamarosan lefordul a székről.
- Erzsike, dupla presszó kávét az automatából! Most! - vakkant doktornő az asszisztensnek.
Leendő munkavállaló belefetyeli a löttyöt.
Tíz perc feszült várakozás után újabb vérnyomás mérés. 120/70.
Röpke pillanatra nyugalom üli meg a vizsgálót, doktornő megkönnyebbülten aprót sóhajt. Sóhajába némi sajnálkozás vegyül, ma mégsem lesz élve boncolás.
A papírra pecsétel, szignálja. 
Leendő munkavállaló alkalmasnak bizonyult.
Géza elsomfordál. 
Erzsike biztatóan megpaskolja leendő munkavállaló arcát.
Doktornő búcsúzóul int leendő munkavállalónak hanyagul. Arcán mérhetetlen unalom és fásultság.
Leendő munkavállaló pánikszerűen menekül.
Pillanatra visszagondol Gézára.
Géza talán egy sarokban sírdogál.