Gyanútlanul, bár egyre kimerültebben, nehézkesen, magadat nyomoréknak érezve emelgeted a könyvkupacaidat, és hurcolod őket napi 10-14 km-t gyalogolva a cég üzleteinek polcai és raklapjai között. Igaz, hogy érzed hetek óta, hogy a hátad lassan beadja a kulcsot, de mész tovább. A meló az meló.

Majd egy hirtelen mozdulat, és úgy beáll a derekad egy rosszul kivitelezett emelintéstől, hogy egyből úgy is maradsz. Nem akarnád földre ejteni a kezedben lévő 20 kilónyi 8 teljes csomag szent bibliát, mert mégis csak hogy néz már az ki, de nincs választásod, mert leguggolni már nem tudsz, hogy lerakd. Így, a gravitációra bízván a továbbiakat, jöjjön, aminek jönnie kell, visszaejted a trepnire az egész kupacot. Aztán csak állsz ott merev derékszögben, mint aki beszart, míg a többiek észre nem veszik, hogy gáz van.

Főnököd hazazavar, ő sem akarja, hogy ott múlj ki mindenki szeme láttára. Hívod az uradat, jöjjön érted a verdával, mert a villamosig legfeljebb négykézláb tudnál elbotorkálni. Végre otthon. Ez se jobb, de legalább családi körben sírdogálhatsz, mert se ülve, se állva, se fekve nem bírod elviselni a fájdalmat, bár benned van három bikaölő fájdalomcsillapító, meg be is kented a derekad a világ legbűzösebb kenőcsével. Halottnak a köpölyözés többet használ.

Ám a szuteréngerilla nem adja fel. Előkapja a fiók mélyéről a haskötő fűzőt, igaz, hogy azt a szétszakadt hasfala miatt kellene hordania, de sebaj, jó lesz. Beletekeri magát ágyéktól hónaljig. Kisvártatva már valamelyest ki tud egyenesedni, bár még csillagokat lát, úgy sajog a háta. Ekkor konstatálja, hogy a nyaka sem mozog, viszont annál jobban fáj. - Mi legyen? - töpreng hangosan. Majd homlokára csap. Legalábbis megpróbálja. - Igen! A sérvszorító! Zseniális ötlet! - gondolja, s a nyakára csavarja e csodálatos gyógyászati segédeszközt. Próbál mozogni. Időnként öklendezik egy sort, mert a cucc mindenhol túl szoros. Tiszta mák, hogy egész nap nem evett semmit, mert most biztos leokádná a saját rüsztjét. Elindul, majd észlelve, hogyan is járkál, boldogan felvisít. - Bádogember lettem! - A család megértően, bár kissé szánakozva nézi vergődését, most az egyszer azt is megbocsátják, hogy megőrült szegény pára.

S e magasztos pillanatban azt gondolod, mekkora öröm az ürömben, hogy jelentkezhetsz az "Oz a nagy varázsló" egyik főszerepére. És már-már hálát érzel, hogy így alakult, s hogy életed ismét reményekkel teli. Ezen felbuzdulva hirtelen elhatározod, hogy társulatot szervezel, hisz itt az égi jel egy újabb színház megalapítására. Kebled büszkeségtől dagad, tudod, hogy egy géniusz veszett el benned. Igaz, jó mélyen, de végre a felszínre tört.

Szóval, madárijesztőket, oroszlánokat, kiskutyákat várok a hétvégén tartandó szereplőválogatásra. Itt jelzem, hogy a Bádogember én vagyok, stipi-stop! Mivel a szuterén túl kicsi, az eseményt a pincében tartjuk. Zseblámpát hozzatok! 

Hm..asszem, írok egy zenés-táncos színművet "Variációk bádogember-táncra" címmel. Sorstársak jelentkezését várom a merevtest@nyomorultak.hu e-mail címre.