Kéjhömpöly a BKV-n. (avagy egy röpke nüansz a Baross utca és a Boráros tér között, egy esős péntek este melóból hazafelé..)

Harminckettesek tere, villamosmegálló, 5 után..
Tömeg a köbön..
Jön a jármű, ajtó nyílik, kicsörtetnek hatszázan. Próbálok felférni, s ezt egy úriember kéretlenül meg is oldja helyettem, egy jól irányzott térdessel berugdos a ziháló embertömeg közepébe. Ennek következtében nekiesek egy ifjú deli legénynek, aki felém fordul, majd rám üvölt: Mi a faszt csinálsz mááá! Mondom, semmit, egy kedves, antipatikus fiatalember szíveskedett idáig taszítani. Aszongya eztán: Még egyszer meglöksz, megbaszom az anyádat!
- Ah, -  mondom, az felettébb lenyűgöző lesz. Mire ő: Ne bólogassá! Érted? Ne bólogassááá! Mondom, -  Miért? Előző életemben bólogató kutya voltam egy Moszkvics hátsó ablakában, és ez a rossz szokásom azóta is megmaradt. Egyébként is, vegye úgy, hogy ez a sors keze. Egy új, gyümölcsöző kapcsolat kezdete. Tudja, drága barátom, ha már ilyen kellemesen összetegeződtünk, mindössze annyi történt most velem, mint Sidrákkal, Misákkal, meg Abednegóval közel 4 ezer évvel ezelőtt. (Ekkor már úgy nézett rám, mint egy ufóra) Tudja maga, mi történt velük? (Megrökönyödött, néma, zavart arc) Az történt, hogy behajigálták őket a tűzbe. Mint engem most a villamos közepébe. De inkább nem is terhelném ilyen súlyos információkkal magát, mert a végén még mehetek gyónni a megyés püspökhöz, hogy gallyra vágtam egy szépreményű ifjú pszichéjét. 
Ekkor kétségbeesetten a csajára nézett. Aszongya neki a nője: Nem a nénivel kéne baszakodni, jóóvaaan? 
Majd távoztak köreinkből. 
Kissé vinnyogtam még hazáig, annyira jólesett gecinek lenni.